Posts tagged 2010

Ez a Robert Rodriguez rendezte 105 perces ámokfutás pontosan azt szállítja, amit ígér: töménytelen mennyiségű kilőtt töltényt, kaszabolást, morbid humort, gyönyörű nőket és rengeteg vért.  Hőseink útja a műfaj jól bevált fordulatait követve, sokszor direkt rosszul beállított jelenetek során vezet a teljesen szürreális, sírva röhögős fináléig. Mindez sokak számára visszásan hathat, de az a stílus és önirónia, amivel Rodriguez felruházza filmjét, az év legvegytisztábban szórakoztató alkotásai közé emeli azt. Nem is beszélve arról, hogy a főszereplő Danny Trejo mellett olyan sztárok vállalták szinte ingyen a szereplést, mint Robert De Niro, Jessica Alba, Michelle Rodriguez vagy Steven Seagal. A Machete egyértelműen rétegfilm. A B-filmek kedvelői és azok számára viszont, akik nyitottak a filmes sokszínűség felé, egy másodpercekre sem lassító, politikailag egy pillanat erejéig sem korrekt, nagyon véres hullámvasút lesz ez a mexikói sivatagban, amelyet biztosan élvezni fognak.

4/5

Reneszánszát éli a skandináv filmgyártás, a legjobb alkotások pedig szerencsére hozzánk is eljutnak. Közös jellemzőik, hogy általában kreatívabbak a témaválasztás terén, finom és aktuális társadalomkritikával élnek, valamint összetéveszthetetlenül groteszk a humoruk. A készítői által az első zenés zsarufilmként beharangozott Zajháborítók is jól illik ebbe a sorba. A bűncselekmény sorozatot hat dobos követi el, akik mintegy művészileg terrorizálva polgártársaikat, magát a várost használják hangszernek. Az ő nyomukba ered a legendás zenészfamíliából származó, nagyothalló és botfülű rendőr, amelyből rengeteg furcsa szituáció adódik. A film igazi főszereplője azonban maga a zene, ami hihetetlenül energikusan, ötletesen és szórakoztatóan diktálja a cselekmény ritmusát. A vége felé ugyan lelassul kicsit, de ez elkerülhetetlen a zseniálisan dinamikus nyitány tükrében. Ügyes rendezésének és nagyszerű színészeinek is köszönhetően azonban végig mosolygós, egészen különös élmény a film, amelyet főleg a fekete humorra és az abszurditásra fogékonyak fognak élvezni, de egy próbát mindenkinek megér.

4/5

A westernt sokan és sokszor temették már, a műfaj azonban köszöni szépen, manapság is jól van. Az elsőfilmes Patrick Hughes két évvel ezelőtt például magabiztosan tette le elénk 2010 egyik legkeményebb moziját. A minden segítségtől elvágott, titkokat rejtő, régi ellensége bosszúját elszenvedő kisváros sztorija mindenkinek ismerősen hathat, a tálalás viszont feledteti a kliséket és bakikat. Gyönyörűen fényképezett, hihetetlenül feszes tempójú, végletekig izgalmas filmről van szó, melynek igazi sztárja a szótlan bosszúállót megtestesítő Tommy Lewis. Fantasztikus jelenléte van, simán elhiszi róla az ember, hogy talán még a golyó sem árthat neki, minden jelenetében uralja a vásznat. A rendező azonban még nála is több dicséretet érdemel, a Red Hill ugyanis sikeresen keveri a vegytiszta bosszúfilmek és a westernek jól bevált paneleit, miközben éles társadalomkritikával illeti napjaink Ausztráliáját. Ez a bírálat, illetve inkább figyelemfelhívás folyamatosan tetten érhető ebben az elejétől a végéig izgalmas és nyers filmben, amit nem csak a zsáner kedvelőinek ajánlok.

4/5

Skandináv koprodukcióban készült agyament rémmese a télapóról. Nagyon régen láttam ennyire eredeti, mégis teljesen elszállt alapötletet és szerencsére nem ez a film egyetlen erénye: a képek szépek, a humor száraz, fekete és működik, a hangulat épp kellő mértékben feszült, a finálé is ütős. Karácsony környékén lenne ideális ez a nem túl vérmes ho-ho-horror, de ne várjatok vele addig. Talán még enyhít is a hőség érzeteteken a végtelen havas táj (nem fog, de a film tényleg szórakoztató).

4/5

jobb lesz ez is további infók nélkül

Egy fiatal házaspár külön töltött éjszakájának története. Na persze egyikük sem keresztrejtvényt fejteget az eurovíziós dalfesztivál után, mert akkor nem lenne film. Azzal viszont nagyon sokat veszítenénk, mert a Last Night a legjobb romantikus dráma, amit a Blue Valentine óta láttam. Könnyű beleélni magunkat a szituációba, ezért gyorsan kialakul egyfajta kötődés a szereplőkhöz, a párbeszédek bátrak, a hangulat remek és a zárás is hibátlan. Ami meglepett, hogy Keira Knightley mennyire nagyszerűen alakít, simán kiemelkedik a többiek közül. Erős film, nem egyszerű kérdésekkel, mindenkinek ajánlom.

4/5

(trailert nem linkelek, mert biztosan spoileres valamennyire)